Tanítási filozófiám

A mai blogbejegyzésben egy meglehetősen összetett témakört tervezek körüljárni, amennyiben a tanítási filozófiámról vallok. Mivel jelenleg a „már nem és még nem tanítok” fázisban vagyok, ezért összefoglalóm is inkább tervekről, mintsem a gyakorlatba már átültetett célokról és értékekről fog szólni. Vezérvonalam az írásban különböző, tanítással és tanulással kapcsolatos szempontok alkotják, amelyeknél a tanulói és a tanári szerepet és szemléletet egy egészet alkotó entitásként kívánom kezelni. Fontos leszögezni, hogy jelenleg két nyelvszakot hallgatok (német és nemzetiségi német; magyar mint idegen nyelv), amelyek meglátásom szerint nagyobb teret engednek nekem mint leendő tanárnak az oktatási folyamat alakításában (ellentétben elsősorban a természettudományos tantárgyakkal), habár az első szakom más tárgyak tanítására is feljogosít (német irodalom, német nemzetiségi népismeret). A szempontokat a tanítandó tantárgyakat figyelembe véve igyekszem átgondolni. A két szakom és az azokhoz kapcsolódó tárgyak is más hallgatóságot (értsd: tanulókat) szólít meg: Míg a (nemzetiségi) német elsősorban (de nem csak, sőt!) a közoktatás berkein belül képzelhető el, addig a magyar mint idegen nyelv inkább a felnőtt képzésbe (mindenek előtt egyetemisták oktatásába) illik. A differenciálás emiatt bár nehéz, de elengedhetetlen a tanítási filozófiám összefoglalásában.

Első és legfontosabb elvem, célom és hitvallásom egyben, hogy a tanulóimnak/tanulóimmal az idegennyelv-oktatáson (amelynél nem elhanyagolható a kulturális nézőpont) a világot egy új, ismeretlen szemszögből ismertessem, ill. ismerjük meg. Fontosnak tartom (közép-)európai helyzetünkből fakadóan az EU által is megcélzott többnyelvűség premisszáját, tehát elengedhetetlen más, azaz idegen nyelvek ismerete a néha pejoratívként feltüntetett globalizálódott világban. Az idegennyelv-tanulás és –tanítás ebben a világban kommunikációorientált, tehát azt a célt szolgálja, hogy embertársainkkal interakcióba lépjünk, sikeresen kommunikáljunk, egyszóval: boldoguljunk.

Filozófiám szerves része ezen alapszik. Emellett mérlegelendőek a tanulói célok és motivációk, hogy a megfelelő tanulás- és tanításelméletek gyakorlatát, a stratégiáimat és módszereimet összehangoljam. A három általam tanítandó tantárgycsoport esetében a következő diákcélokat tudom elképzelni:

Német esetében a talán leghangsúlyosabb cél (a nyelv elsajátításán túl) a nyelvvizsga és az érettségi vizsga letétele (ezáltal plusz pontok szerzése a felsőoktatási felvételi eljárásban); karrierbeli célok (álláslehetőségek, amelyek a német nyelv ismeretéhez kötöttek); és manapság háttérbe szorul a német nyelvű kultúrák megismerése. A nemzetiségi német ezeken túl kiegészül(het) a nemzetiségi identitás erősítésének vagy felelevenítésének elemével. Magyar mint idegen nyelv esetében van meglátásom szerint tanárként a legkönnyebb dolgunk: Diákjainkat országunk, kultúránk és nyelvünk megismerése motiválja, legtöbbször Erasmus-diákokról van szó. Kisebb részüket teszik ki a származásnyelviek csoportja, akiknek szülei, nagyszülei vándoroltak ki, és maguk célul tűzik ki felmenőik nyelvének ápolását.

Nyelvoktatás szempontjából nagyon könnyen adaptálható mind a négy tanulás- és tanításelmélet. Nyelvvizsgák lassacskán lemondanak róla, az érettségik azonban még nem, viszont a nyelvtan ismerete magabiztos nyelvhasználói attitűdöt eredményez. A paradigmák elsajátításához, vagyis inkább begyakoroltatáshoz alkalmas a behaviorista elmélet – gyakran találkozunk ma is az „egészítse ki a végződésekkel”, „tegye át múlt időbe az igéket”, „használja a szenvedő szerkezet” stb. feladatokkal modern tananyagok között. A vizsgáztatói és tanári elvárások úgy tűnik, még nem vették teljesen figyelembe azt a nyelvészeti, nyelvpedagógiai felismerést, miszerint az anyanyelvi nyelvhasználókat idegen nyelvű beszélgetőtársukra tekintve nem a grammatikai hibák, hanem sokkal inkább a pragmatikai hibák zavarják a kommunikációban (például ha egy angol megkérdezi, hogy How are you, magyarként sem illik azzal válaszolnunk, hogy Fáj a hátam, mert esik a hó). Kognitivista elméletet tartom alkalmazandónak az idegen nyelv szövegszerű használatánál, ahol már aktivizálhatják tanulóink a nyelvtani formákat, mondattani és morfológiai szabályokat stb. Továbblépve gyakorlatba ültethetjük tanulóink megszerzett-elsajátított ismereteit valós életszituációkon keresztül, például ha magyarul tanuló külföldieknek megtanítom a főnevek tárgy esetének ragjait (-t, -’t, -ot, -at, -et, -öt), elmehetünk velük vásárolni, ahol beszámoltatjuk őket arról, mit vesznek. Mindezekre épül a konnektivista elmélet, amikor tanárként háttérbe vonulok, hivatkozásokat kínálok fel nekik, és a digitális technikák segítségével mélyítik el tudásukat az adott témát illetően. Tanítási filozófiám alapján a négy tanuláselmélet a diák(csoport) céljainak és igényeinek megfelelően alkalmazandó, nincs jobb vagy rosszabb. Azt szeretném szem előtt tartani, hogy az elméletek alkalmazása diákjaimat motiválja a nyelvtanulásban és segítse őket céljaik elérésében.

A fentiekre épülnek a tanulás-tanítási folyamat során alkalmazott oktatási stratégiák. Szegényes tanítási múltam során (1,5 évig oktattam németet egyetemistáknak, 0,5 évig magyart egy német egyetemen) célközpontú stratégiákkal éltem, amelyben a bemutatás segítségével adtam át információkat, majd direkt oktatás segítségével fejlesztettem nyelvi készségeiket. Tanítási filozófiámat e téren bővíteném kooperatív tanulással fejlesztendő szociális készségek elsajátításához és a csoportkohézió kialakításához. Talán néha használtam a gondolkodás fejlesztésére irányuló felfedezéses tanulást, ha kontrasztív (összehasonlító) nyelvészetre gondolunk, amikor az idegennyelv-oktatásba bevontam egyéb ismert nyelveik (angol, magyar) sajátosságait és azokat összehasonlítottuk a németével. Ha a német nemzetiségi népismeret tantárgyra gondolok, biztosan fogok projektalapú tanítás eszközeivel élni, amikor egy témakör feldolgozásához projektmunkát irányzok elő. Projekteket az idegen nyelvi órákon is lehet eszközölni, akár terepre is menni a tanulókkal (népismeret esetében például múzeumokba, sváb falvakba stb.). Továbbra is fontosnak tartom a tanulók igényeinek szem előtt tartását a stratégiák kialakításakor is.

A tanulási környezet tekintetében azt vallom, hogy szakítani kell a klasszikus osztályteremmel. Padsorok helyett, ahol a tanulók egymástól elszigetelve ülnek, a figyelem pedig a tanárra irányul, preferálom az olyan teremberendezést, amely segíti és támogatja a kooperatív tanulást. Erre alkalmas például a padok U-alakba helyezése, ahol mindenkinek lehetősége van látni és hallani mindenkit, és valamennyi munkaformát is megengedi. Idegen nyelvi óráimon mindenféleképpen szeretnék drámapedagógiai eszközökkel is élni, amelyhez elengedhetetlen, hogy a diákok a terem közepére kerüljenek. A már említett terepmunka pedig fizikailag is szakít az osztályteremmel, nyelvórák esetében pedig végképp. Itt arra gondolok, hogy diákjaimat szeretném elvinni évente-kétévente egyszer külföldre, célnyelvű környezetbe, hogy a tanultakat anyanyelviek körében használják és még több nyelvi impulzus érje őket (feliratok, utcán hallottak stb.). Mindezek kivitelezése gondos előkészületeket kíván meg, figyelembe véve a tanulók érdekeit és partnerségét.

A fent vázolt tanítási stratégiákkal és módszerekkel olyan értékelési rendszert szeretnék a tanulókkal közösen kialakítani, amely egyrészről motiváló a számukra céljaik elérésében, másrészről tanulási folyamatukra ad visszajelzést. Formatív értékelés esetében kifejezett célom, hogy a tanulók a megfelelő visszajelzést kapják teljesítményükről, tisztában legyenek elért eredményeikre és büszkén tudják vállalni azt. Szeretném, ha kézzel fogható feedback-kel rendelkeznének tanulmányaik és tanulásuk alakulásáról és eredményességéről. Mindazonáltal úgy vélem, ezek az eredmények az én tanítási stratégiáimat is minősítik (a szó pozitív értelmében), aminek segítségével átgondolhatom, újrastrukturálhatom, jobban szervezhetem tanítási tevékenységemet. A szummatív értékelésnél nem tervezek a formatív értékelés átlagaira hagyatkozni, ahogy azt majdnem mindenki teszi. Sokkal inkább magát a folyamatot tervezem értékelni, amelynek szerves részét képzi a tanulói aktivitás és részvétel is. Nem fogom erőltetni, de megadom a lehetőséget az év közben gyengébben teljesítő tanulóknak is eredményeik javítására, amennyiben fogódzkodót nyújtok neki például rövid konzultációkon keresztül. Szeretném, ha tanulóimmal kölcsönös bizalom alakulna ki a közös tanulási-tanítási tevékenységen keresztül, és ez a bizalom visszaköszönhetne az értékelésben is.

Nem szabad azonban elfelejtenünk a 21. század technikai-technológiai eredményeit sem, amelyek átültethetőek a tanítási-tanulási folyamatba. Manapság rengeteg szoftver, program, internetes oldal és tartalom segíti az idegennyelv-oktatást és –tanulást. Virtuális osztálytermet hozhatunk létre, ahol az eszmecsere, a visszajelzés, a kooperáció folytonosságra épül. Fogadhatunk és alkothatunk feladatlapokat hétköznapi szinten használt felületeken keresztül (Google Drive, Dropbox, vagy akár Facebook-csoport), illetve az Office 365 is rengeteg tanulásszervezési funkciót kínál fel. Tanulóink többsége rendelkezik okostelefonnal, talán tablettel is, amelyeket szintén felhasználhatunk akár a nyelvórákon is (pl. szótár app-ek, digitális közösségek, ahol anyanyelvűekkel chatelhetnek (pl. InterPals). Számos IKT-eszköz áll rendelkezésre a különböző készségek fejlesztésére, pl. beszédkészséget fejleszthetjük a Vocaroo-val vagy a Vokival, szókincsfejlesztésre jó a Wordle (szófelhők gyártása), a Quizlet, szövegértéshez az e-studygroup, és a felsorolás talán a végtelenségbe vezet ma már. Tanárként a feladatunk a megfelelő eszközök fellelése és megfelelő hasznosítása az órán és azon túl. Nem is beszélve idegen nyelvek esetében a rengeteg nyelvtanuló oldalról, amelyekhez tanulóink könnyedén hozzáférnek szabadidejükben. Ha kellően motiváltak. És tanítási filozófiám alapján ez a legfontosabb, hogy motiváljuk őket. :)

A fenti blogbejegyzés megírásában közvetve segítő irodalmak:

Bárdos Jenő (2005): Élő nyelvtanítás-történet. Budapest: Nemzeti Tankönyv.

Falus Iván (⁷2007; szerk.): Didaktika. Elméleti alapok a tanulás tanításához. Budapest: Nemzeti Tankönyv.

Feld-Knapp, Ilona (2014): Universitäre DaF-Lehrerausbildung in Ungarn im Spannungsfeld von Traditionen und neuen Herausforderungen. München: Iudicium.

Hegedűs Rita; Nádor Orsolya (2006; szerk.): Magyar nyelvmester. A magyar mint idegen nyelvi és hungarológiai alapismeretek. Budapest: Tinta. (=Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához, 59.)

Hidasi Judit (²2004): Interkulturális kommunikáció. Budapest: Scolar.

Huber, Ágnes (2015): Untersuchung zur ethnisch-nationalen und sprachlichen Identität junger Ungarndeutscher. Hamburg: Dr. Kovač.

Szili Katalin (2004): Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Budapest: Tinta. (=Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához, 36.)

…és sok más, egyetemi tanulmányaim során szembejött hasznos monográfia és tanulmány és jegyzet. J

Mit tehetünk a technológiával, amit azelőtt nem tehettünk meg? - Közös ötletelés a kurzuson

Created with Padlet

21. századi készségek

Hogy mik is azok a készségek, amelyekkel a jelenkori minden végzős tanulónak rendelkezni kell, azt a következő ábra hivatott szemléltetni:

Nézzük az ábra egyik legszembetűnőbb szegmensét, a tanulási és innovációs készségeket. Ez a részterület az ún. 4 K-ból (angolul 4 Cs) áll: 

1. kritikai gondolkodás, 2. kommunikáció, 

3. kollaboráció (együttműködés) és 4. kreativitás. 

Mielőtt kitérnénk a készség fontosságára a közoktatáson belül, illetve annak fejlesztésére ugyanott, nézzünk meg egy témába vágó videót:

Az egyik számomra legvelősebb gondolat a narrátor szájából hangzik el: 

"Only one thing is certain: classrooms designed for the industrial age won't prepare students for this dynamic era. A new century calls for a new paradigm." 

Azaz: "Egy dolog bizonyos: Az ipari kor számára kialakított osztálytermek nem készítik fel a tanulókat erre a dinamikus korszakra. Egy új század új paradigmát kíván meg."

 A videóban szereplő narratív szöveg, illetve a megszólaltatott amerikai pedagógusok megemlítik és kiemelik a 21. századi készségeket; kérdéseket tesznek fel, amelyekre ha választ keresünk, magunk is praktizáljuk az óhajtott készségekben rejlő lehetőségeket.

Úgy gondolom, a bejegyzés első részében kiemelt 4 K beépítése és gyakorlása az egyik legfontosabb feladatunk (leendő) pedagógusokként. A 4 K nem csak a készségterületeket járja körül, hanem egyéb társadalmi elvárásoknak is megfelel, így kibontakoztatja, építi és felhasználja szociális kompetenciánkat, amelynek szerepe óhatatlan fontossággal bír tanulóink jövőjét (munka, karrier, hivatás, társadalmi szerepvállalás stb.) illetően. Hogyan lehetne ezeket effektíven használni a pedagógiai munkánk során? Filológusként és nyelvtanárként a következő válaszaim vannak: Ne adjunk tanulóinknak előregyártott műértelmezéseket! Legyünk kíváncsiak a saját interpretációikra! Mit jelenthetnek korabeli irodalmi alkotások egy 21. századi fiatalnak? Hogyan dekódolja egy-egy műalkotás üzenetét? Mit jelent, mit mond számára a mű? A nyelvoktatás során: Használjuk ki a projektalapú és -tartalmú oktatás lehetőségeit! Dolgozzuk fel a témaköröket a diákok aktív involválásával! Menjenek terepre, gyűjtsenek információkat, használják a rendelkezésükre álló eszközöket! Dolgozzanak csapatban! Kísérletezzenek, állítsanak fel hipotéziseket és bizonyítsák azt! Prezentálják eredményüket a csoport előtt! Meglehet, tananyagaink körüljárják például a környezetvédelmet és annak szókincsét, de lehet a tanulóinknak is véleménye, tapasztalata a témával kapcsolatban. Merjük megkérdezni őket, hagyjuk őket megnyilvánulni, vonjuk be őket, és számoljanak be ők! Sokkal aktívabb marad így szókincsük is, olvasnak is a témában - így fejlődik nem csak lexikális, de grammatikai kompetenciájuk is (ha autentikus szövegekről van szó), megnéznek célnyelvű videókat a témában, amely hallásértésük fejlődését segíti. Ha írásbeli beszámolót kérünk, céltudatosan fejlesztjük íráskészségüket is. Csak partnernek kell lennünk.

Digitális tanári kompetenciák

A mai blogbejegyzésben két digitális tanári kompetencia terület és a technológia kapcsolatáról fogunk szólni. A kompetenciaterületek meghatározása több nemzetközi kutatás eredményeihez köthető, magyar összefoglalóját és modellét Falus Iván munkacsoportja alkotta meg 2006-ban (vö. Lévai 2014: 19), amelyek közül a tanulási folyamat szervezésére-irányítására, illetve a szakmai együttműködésre és kommunikációra térünk ki digitális környezetben. Mindezek előtt azonban tekintsünk meg egy videót a digitális pedagógia jövőjéről!

Habár a videó – mint annyi minden más mai globalizálódott világunkban – teljes mértékben az USA-ra koncentrálódik, alapvető kijelentéseivel azonban közép-kelet-európai régiónkban is számolnunk kell, egyet kell értenünk velük. Kettőt emelnék ki, és támasztanék alá személyes példákkal: 1.) Míg harminc éve tanulóink információforrásait az enciklopédiák, szótárak és a könyvtárak jelentették, addig mai világunkban hihetetlen gyorsaságú információáramlással kell számoljunk, amelyben tudásszerzésünk elsődleges faktorát már nem a szó fizikai értelmében vett osztályterem jelenti. Pár hónapja fordult elő velem, hogy a Kárpát-medence német irodalma előadáson Helene Kottannerin nevének helyesírásában nem voltam biztos. Ahelyett, hogy kérdésemmel megakasztottam volna az előadás menetét, okostelefonomat és a Wikipédiát hívtam segítségül. 2.) Mai oktatási elképzelésünk szerint egy tananyag létezik, amelyeknek elsajátítására tanulóink kötelezettek (az elsajátítás sikerességét pedig számjegyileg értékeljük). Nem csoda, hogy így tanulóink nagy része már a középfokú oktatás során kudarcot vall, és hogy egyetemistáink jelentős hányada sosem szerez diplomát. Ezt a jelenséget személyes példával nem tudom alátámasztani, de úgy vélem, a digitális formátumú oktatás számos lehetőséggel színezi a tanulási folyamat palettáját, így tanulóink is több utat választhatnak igényeiknek és adottságaiknak megfelelően tudásuk növelésére.

Nézzük meg ezután a két kiválasztott kompetenciaterület és a technológia kapcsolatát:

A tanulási folyamat szervezése és irányítása és a technológia: Jelenlegi digitális kompetenciáim tükrében két platformot tudok elképzelni ennek a területnek a kivitelezésére. Az egyik legkézenfekvőbb maga a keresőóriás, a Google. Tanulóink szinte kivétel nélkül rendelkeznek e-mail címmel (hiszen élnek a regisztrációköteles szociális közösségekkel és appokkal, pl. Facebook, Instagram, Snapchat stb.), így bátorítsuk őket a Gmail-es e-mail cím használatára (előnyei a rengeteg tárhely, az átláthatóság, a spam-ek kezelése, a Google által támogatott felületek használata stb.). Ezután a Google Drive igénybevételével létrehozhatunk csoportjaink részére egy mappát, amelynek csak a linkjét kell tanítványainkkal megosztanunk ahhoz, hogy a feltöltött anyagokat (fájlok, képek, videók, prezentációk, táblázatok stb.) lássák, vagy akár szerkesszék. Így akár házijaikat is másodperctöredékek alatt megoszthatják velünk, csoportmunkát is effektívebben végezhetnek saját otthonaikból stb. Amikor már évkezdés után derült ki, hogy 2014 őszi félévét Münchenben töltöm, saját haladó német csoportommal is ezt a lehetőséget választottuk a távoktatás kivitelezésére, így nyomon tudták követni házijaik eredményét, pontszámaikat, a beadandók határidejét, segédeszközöket (handoutokat) a beadandó dolgozatokhoz stb.

Egy másik lehetőség a neolms.com, amelyet ezen a szemináriumon használunk. Nagyon tetszik, hogy a kurzushoz tartozik egy fórum, hogy van egy hely az órai anyagok megtekintéséhez és a csoportmunkák eredményeihez, hogy az oldal mindig szól a megoldandó feladatokról, és hogy később pontszámainkat, jegyeinket, előrehaladásunkat is látjuk ott.

Szakmai együttműködés és kommunikáció: A „hagyományos” (nem digitális) tanári kompetencia részét is képezi ez a terület, nézzük meg, hogy a digitális világban hogyan valósul(hat) ez meg. Bevezető videónkban (ezen a linken a tárgyalt részlethez ugrik) is láthattuk a digitális oktatás jövőjeként megjelenő együttműködést a legkülönbözőbb helyekről származó emberek között. Hogy ez hogyan is működik digitális valóságunkban, ismét egy személyes példát hozok. Mint leendő némettanár, az alábbi oldalra lettem figyelmes pár napja: http://dafwebkon.com/. Ez egy webkonferencia németet mint idegen nyelvet vagy második nyelvet oktató pedagógusok, gyakornokok és intézmények részére. Rendkívül találó példa arra, hogy a szakmai együttműködés és kommunikáció hogyan zajlik a technológia segítségével. Emellett számos online fórum működik, ahol távolabb praktizáló kollégáinkkal eszmecserét folytathatunk, tippeket oszthatunk meg és fogadhatunk, kommunikálhatunk. Legtöbbször elég csak a Facebook-csoportok között böngésznünk.

Irodalomjegyzék:
Lévai Dóra (2014): A pedagógus kompetenciái az online tanulási környezetben zajló tanulási-tanítási folyamat során. Budapest: ELTE Eötvös.

Kezdőlap

Ez az oldal az ELTE PPK Modern eszközök a pedagógiában (TANM-PPM-111:16/9) című kurzusának keretein belül készül 2016 tavaszán. Arra hivatott, hogy a félév során készített tematikus portfóliót, a beadandó feladatokat, tapasztalatokat, reflexiókat egy helyre gyűjtse és elérhetővé tegye, továbbá hogy szerzőjét az IKT-eszközök didaktizálásában és használatában elmélyítse.

Kép forrása: http://ictpost.com/role-of-ict-is-multi-faceted-in-education/

• Bemutatkozó lap
• Tanítási filozófiám lap
• Produktumok és reflexiók lap

Bemutatkozó lap

Varga Zoltán vagyok, az ELTE német- és nemzetiséginémet-tanár, magyar mint idegen nyelv tanára elsőéves mesterszakos hallgatója. Ebben a bejegyzésben a tanárrá válásom még zajló útjának máig tartó eseményeibe adok bepillantást.

A baksai iskola - saját kép, 2009. 

Életem első tizennyolc és fél évét a Baranya megyei nyolcszáz lelkes Baksán töltöttem, ahol az általános iskola első hat osztályát végeztem. Máig meghatározó része identitásomnak a "vidékről Pestre kerültség", úgy érzem, ezáltal sokkal nyitottabb és türelmesebb vagyok a világra és a környezetemmel szemben. Ha a tanári pályára gondolok, emlékezetes gyerekkori képem, ahogy a nővéreimtől megörökölt rengeteg plüssállatot leültettem a szobám padlóján, és az iskolában jutalomkönyvként kapott Dél-Amerika állatvilágából magyarázom nekik az egzotikus kontinens faunáját. Hogy mégsem biológia- vagy környezettan-tanár lettem, azt osztályfőnökömnek, Edit néninek és helyettesének, Ili néninek - egykori magyar- és történelemtanáraimnak - köszönhettem, akik tudatosan-tudattalanul formálták már akkor a későbbi bölcsész attitűdömet nagyszerű óráikon keresztül. 

A pécsi Leőwey Gimnázium - saját kép, 2014.

2006-tól a hatosztályos Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának tanulója voltam, amire személyes okokból nem szívesen emlékszem vissza - viszont egy 2008-as német diákcsereprogram során tapasztaltam meg először a német nyelv elsajátításában rejlő lehetőségeket, ekkortájt szerettem bele a nyelvbe és kezdtem el vele intenzíven foglalkozni. Így lettem 2009-től a pécsi Leőwey Klára Gimnázium Német Nemzetiségi Tagozatának diákja, találtam vissza saját sváb gyökereimhez, és leltem meg későbbi hivatásomat. Úgy gondolom, ebben az intézményben volt lehetőségem felkészülni a későbbi pályámra, kiteljesedni gimnazistaként, a legjobb pedagógusoktól tanulni, itt tényleg nagyon sokat kaptam emberileg és szakmailag is. Nem meglepő módon jelentkeztem hát a germanisztika alapszak német nemzetiségi szakirányára az ELTE BTK-ra, ahová első helyen vettek fel 2012-ben.

A müncheni Ludwig Maximilians Egyetem főépülete.
Forrás: A Német Mint Idegen Nyelv Intézet honlapja

Egyetemi tanulmányaim kezdetén alapszakom mellé az orosz minor tanegységeit vettem fel - az előrehozott angol érettségit követően egy évig tanultam magánúton oroszt -, amely azonban az első hármas érdemjeggyel kedvemet szegte, így másodévesként a magyar mint idegen nyelv minoron kötöttem ki. Túlestem már jó pár nyelv alapjain (német, angol, orosz, latin, olasz), így magával ragadott a gondolat, hogy egyszer a saját anyanyelvemet taníthatom majd érdeklődő idegenajkúak számára. Jó döntésnek bizonyult, hiszen ennek köszönhetően kaptam meg egy egy hónapos gyakornoki ösztöndíjat, amelynek köszönhetően a müncheni Ludwig Maximilans Egyetem magyar nyelv-, irodalom- és kulturális óráin vehettem részt. Ugyanezen a helyen a 2014/15. őszi félévben már mint demonstrátor oktattam magyar grammatikát és társalgást, illetve helyettesítettem a magyar lektort bizonyos tanegységeken. Egyik legnagyobb élményemet a Multimediális források nevű blokkosított szeminárium jelentette, ahol a hungarológia témakör feldolgozásához a lektor mintegy szabad kezet adott, és a hallgatókkal a magyar nyelv tanulásához, valamint a magyarságismeret kutatásához hasznos IKT-eszközökkel (is) dolgoztunk. Ha a Münchenben töltött félévre visszagondolok, az mindig megerősítően hat a tanári hivatásomban. (Karácsony Münchenben című írásom a MID-van tananyagmegosztó oldalán) 

Az Eötvös Collegium Ménesi úti épülete.
Saját kép, 2014.09.07.

Alapszakos tanulmányaim során négy féléven keresztül oktattam német nyelvet az Eötvös József Collegium hallgatóinak, illetve tagja és műhelytitkára voltam a Germanisztika Műhelynek, féléven keresztül pedig az ELTE osztatlan némettanári szakos hallgatóinak tartottam demonstrátorként felzárkóztató órákat. Habár a tanulóim nem a szokványos (nyelv)tanulói csoportokat testesítették meg, mégis úgy gondolom, elég korán lehetőségem volt önmagam kipróbálására a nyelvtanári pályán. Mintegy magától értetődő volt, hogy alapszakos tanulmányaimat a tanári mesterszakon folytassam.

Leendő nyelvtanárként a következő aspektusok motiválnak tanulmányaimban: Szeretném tanulóimnak azt a világot megmutatni, illetve velük együtt újra és újra felfedezni, amely az idegen nyelvek ismeretében rejtőzik. Elcsépelt közhely, hogy ahány nyelv, annyi személyiség, a nyelvtudás mégis számtalan kaput tár fel előttünk életünk során. Ehhez a felismeréshez és felfedezéshez keresem azokat az eszközöket, amelyek segítenek bennünket, motiválnak minket, hiszen nem elfelejtendő, hogy globalizálódó-globalizált világunkban teljességgel elengedhetetlen az idegennyelvtudás.

Forrás: http://diesprachlehrer.de/angebot